A belgyógyászat alapjai 1.

A bal pitvar tágulása magas vérnyomásban. Kamrai hipertrófia – Wikipédia

Kamrai hipertrófia

Édes István, Dr. Nánási Péter A szívizomzat működését meghatározó tényezők A szívizom teljesítőképességét három egymástól független tényező szabályozza, amelyek in vivo szimultán változ hat nak, egymást befolyásolják és a változások mértékétől függően módosul a szívizom működése az összehúzódások ereje. Ez a három tényező az a előterhelés preloadb az utóterhelés afterload és c az összehúzódó képesség. Az előterhelés a szívizom nyugalmi rosthosszúságát meghatározó tényezők összességét jelenti.

A nyugalmi rosthosszúságot a bal kamra végdiastolés térfogata jellemzi, amelynek a növekedésével, bizonyos határok között 2,2 µm nyugalmi sarcomer rosthosszúságig növekszik az összehúzódó erő a verővolumen. Az előterhelés növekedése tehát tartalék mechanizmust diastolés rezerv jelent a verőtérfogat és a perctérfogat növelésére.

Az előterhelés legfontosabb meghatározója a vénás visszaáramlás, amit elsősorban a fizikai aktivitás, a perifériás érellenállás és a vénák tónusa befolyásol. Az előterhelés egyéb tényezőktől is függ teljes vértérfogat, a vértérfogat pillanatnyi megoszlása, venodilatatorok, intrathoracalis és intrapericardialis nyomás stb.

Az utóterhelés azoknak a tényezőknek az összeségét jelenti, amelyek a összehúzódás megindulását követően az összehúzódás ejectio ellen hatnak. Ezek közül a legfontosabb az aortaimpedancia, amelyet elsősorban a perifériás érellenállás határoz meg.

A szívnagyobbodás

Az aortaimpedancia kisebb mértékben függ az aorta falának viszkoelasztikus tulajdonságaitól és a vér viszkozitásától is. Az utóterhelés másik lényeges eleme a kamrai falfeszülés, amely a Laplace-törvény szerint a kamra sugarával lineárisan növekszik. Ezen összefüggés alapján a dekompenzálódott és tágult bal kamrafal feszülése lényegesen meghaladja a normális méretű kamra feszülését növekszik a kamra sugara. Ez energetikailag kedvezőtlen és növeli az utóterhelést.

A krónikus utóterhelés növekedése következtében kialakuló balkamra-hypertrophia növekvő kamrafalvastagság ellensúlyozza, csökkenti a falfeszülést. A kamrafeszülés befolyásolásával az előterhelés is közvetlenül szabályozza az utóterhelést.

A szívbillentyűk leggyakoribb szerzett betegségei

Növekvő előterhelés, növekvő bal kamrai végdiastolés térfogattal és falfeszüléssel jár, amely növeli az utóterhelést. Összehúzódó képesség. Az összehúzódó képesség a szívizom olyan belső tulajdonsága, amely az elő- és utóterheléstől függetlenül is szabályozza az összehúzódások erejét.

Állandó elő- és utóterhelés során az összehúzódás az inotrop állapot növekedése fokozza, az összehúzódás csökkenése pedig gyengíti az összehúzódások erejét. A klinikumban elsősorban a pozitív inotrop szerek digitalis, béta adrenerg agonisták, foszfodiészteráz-gátlók, kalciumérzékenyítők stb. Az összehúzódást a szívfrekvencia is befolyásolja.

A frekvencia hirtelen növelése fokozatosan, lépcsőszerűen növeli az összehúzódások erejét, majd egy új — magasabb szintű — egyensúlyi állapot alakul ki.

A pulmonalis hypertoniák három csoportra oszthatók aszerint, hogy hol indul meg az érellenállás fokozódása 6. Utóbbi esetben hypoxiás artériás érszűkület társul pulmonalis vénás hypertoniával. A pulmonalis hypertoniák elkülönítő kórisméjét a 6.

A frekvencia csökkentésével ennek a jelenségnek a fordítottja észlelhető. A szívműködés szabályozása kóros körülmények között Kórtani szempontból a fokozott keringési megterhelésre a bal kamra különböző módon válaszolhat. A nyomásterhelés aortastenosis, coarctatio aortae, magas vérnyomás stb. A kamrafal vastagságának a növekedése csökkenti a falfeszülést, amely kedvező, kompenzatorikus jelenség.

A térfogatterhelés aortainsufficientia, mitralis insufficientia, veleszületett billentyűhibák az előterhelés növekedése miatt excentrikus hypertrophiához és a bal kamra üregének jelentős kitágulásához vezet.

  1. Hipertónia típus szerint
  2. Vérnyomás – Wikipédia
  3. Bene Orsolya, kardiológus A szívben levő billentyűk a szelepekhez hasonlóan működnek - egy irányba terelik a vért, bezáródva megakadályozzák annak visszafelé áramlását.
  4. Szívmegnagyobbodás tünetei és kezelése - HáziPatika

A bal kamraüreg átmérőjének növekedése fokozza a falfeszülést, ami kedvezőtlen az utóterhelés növekedése miatt.

A kiegyenlítő mechanizmusok első lépcsője az, hogy a fokozott igényekhez növekvő vénás visszaáramlás a bal kamra a végdiastolés térfogat növekedésével válaszol, amely a megnövekedett nyugalmi rosthosszúság miatt erőteljesebb összehúzódásokat nagyobb verőtérfogatot eredményez. Ez növeli a perctérfogatot, és így a szív alkalmazkodik a megnövekedett igényekhez. A bal kamra alkalmazkodóképessége azonban korlátozott, mivel a nyugalmi rosthosszúság növekedése csak egy optimális pontig 2,2 µm-es sarcomerhossz biztosítja az összehúzódási erő növekedését.

a bal pitvar tágulása magas vérnyomásban

Humorális szabályozás A szívelégtelenség kialakulása során csökken a perctérfogat és a vese vérátáramlása. A csökkent vese vérátáramlás hatására növekszik a juxtaglomerularis renintermelés.

a bal pitvar tágulása magas vérnyomásban

A fokozott renintermelés aktiválja a renin-angiotenzin rendszert. A renin-angiotenzin rendszer fontos szerepet tölt be a vérnyomás vasoconstrictioa vízháztartás aldoszteron és a szöveti proliferáció génaktiválás szabályozásában.

A humorális renin-angiotenzin rendszer mellett újabban fontos szerepet tulajdonítanak a szöveti, helyi renin-angiotenzin rendszernek is. Idegi szabályozás A szimpatikus idegrendszer reflektorikus adrenerg aktiváció keringésszabályozó szerepe elsősorban a szívelégtelenség kialakulása során válik jelentőssé.

Szívelégtelenség A szívelégtelenség gyakori betegség, a felnőtt lakosság kb. Súlyos betegség, amely megfelelő kezelés nélkül fokozatosan romlik és végül halálhoz vezet.

A szívelégtelenség súlyosságával párhuzamosan növekszik a keringő katecholaminok mennyisége. A pozitív inotrop hatás a béta-adrenerg jelfogórendszer közvetítésével valósul meg. A megnövekedett szimpatikus tónus a kialakuló érösszehúzódás miatt növeli a perifériás érellenállást és az utóterhelést.

Hosszú távon kimerül a szívizom szöveti katecholamin tartaléka. A növekedett katecholaminszint által kiváltott folyamatok kompenzatorikus hogyan lehet teljesen meggyógyítani a magas vérnyomást a csökkenő vérnyomás kiegyenlítésérede hosszú távon inkább a bal kamra elégtelenség súlyosbodását okozzák a növekvő utóterhelés, illetve a béta1-adrenerg receptorrendszer szöveti szintjének csökkenése miatt.

Szív- és keringési elégtelenség kialakulásának sejtes mechanizmusa Az utóbbi évtizedekben a kardiológiai kutatások fejlődése tisztázta a szívelégtelenség kialakulásának molekuláris és sejtes okait.

Az egyes humán gének azonosítására genetikai térképek állnak a rendelkezésre és fejlődött a kísérletes szívgyógyászat is. Az idült túlterhelés okozta keringési elégtelenség klinikai kórkép csoportba többféle betegségforma is beletartozik ischaemiás cardiomyopathia, billentyűbetegség okozta szívelégtelenség, dilatatív cardiomyopathia stb. Celluláris eltérések a krónikus szívelégtelenség kialakulása során.

A szívelégtelenség kialakulása során kórosan csökken a ß-adrenerg- jelfogók sűrűsége is a a bal pitvar tágulása magas vérnyomásban foszforilálódik és inaktiválódik. A krónikus túlterhelés okozta keringési elégtelenség kapcsán a ß-adrenerg rendszer működésében több eltérés is ismertté vált.

Ezeknek az a lényege, hogy csökken a ß-adrenerg rendszer aktiválhatósága, ami elsősorban a ß1-adrenerg jelfogószámnak sűrűségnek a csökkenésével magyarázható. A jelfogószám csökkenése a szérum növekedett katecholamin szintje miatt kialakuló downregulatio következménye 4. A kezelés angiotenzinkonvertáló enzimgátlók, angiotenzin II receptor-blokkolók, ß-adrenerg-blokkoló vegyületek, vízhajtók stb. A szívizom ingerképzése és a bal pitvar tágulása magas vérnyomásban Fiziológiásan az ingerület a sinuscsomóban keletkezik nomotop ingerképzés és innen terjed végig a szívizom elektromosan aktiválható tömegén.

Ingerképzésre a sinuscsomón kívül a pitvar-kamrai határon elhelyezkedő atrioventricularis csomó, továbbá a Purkinje-sejtekből felépülő intraventricularis ingerületvezető rendszer elemei is képesek. E hierarchiában a magasabban elhelyezkedő szívritmus-szabályozók saját frekvenciája nagyobb, ezért a szívműködés ütemét mindig a legmagasabb szinten elhelyezkedő aktuálisan működő ritmusszabályozó frekvenciája határozza meg a sinuscsomó kiesésekor pl.

a bal pitvar tágulása magas vérnyomásban

A ritmusszabályozó sajátságú sejteket az különbözteti meg a munkaizomrostoktól, hogy magukra hagyva őket ritmikus elektromos aktivitásúak.

A legegyszerűbb spontán aktivitású rendszer pozitív és negatív feed-back mechanizmus együtteseként értelmezhető. Az akciós potenciál felszálló szára alatt a depolarizáció önmagát erősítve robbanásszerűen alakul ki. A depolarizáció hatására olyan ioncsatornák aktiválódnak, amelyek a membránt ismét negatív potenciálokra polarizálják. Ismétlődő kisülések akkor jönnek létre, ha van a rendszerben olyan depolarizáló hatású áram, amely a repolarizált membránt ismét a küszöbpotenciál közelébe depolarizája.

a bal pitvar tágulása magas vérnyomásban

A nodális szövetek ezekkel a sajátságokkal rendelkeznek. A repolarizációt a depolarizáció hatására aktiválódó IK áram aktivációja indítja el. A spontán diastolés depolarizáció meredekségének legfontosabb élettani szabályozója a hiperpolarizációra aktiválódó ritmus-szabályozó-áram If.

Így a csatorna aktivációja depolarizáló hatású áramot gerjeszt, amely a spontán diastolés depolarizáció előrehaladtával fokozatosan csökken.

Szívmegnagyobbodás tünetei és kezelése

Az IK1 áram intenzitása nodalis szöveteken csekély, így nem rögzítheti a membránpotenciált negatív értékeken. Katecholaminok hatására a felsorolt depolarizáló áramok intenzitása fokozódik. A paraszimpatikus aktiváció ellenkező hatású, sőt az acetilkolin csökkenti a spontán diastolés depolarizáció meredekségét.

Mindkét hatás csökkenti a szívfrekvenciát. A szívizom ingerületvezetése Fiziológiásan a sinuscsomóban keletkezett ingerület meghatározott sorrendben aktiválja a szomszédos elektromosan ingerlékeny szöveteket.

A pitvari munkaizomrostok közé beágyazva találjuk a pitvari ingerületvezető rendszer három párhuzamosan elrendezett elemét: az elülső, a hátsó és a középső internodalis útvonalakat, amelyek gyorsan vezetik az ingerületet a sinuscsomóról az atrioventricularis csomóra. Az atrioventricularis csomóban az ingerületvezetés lassul pitvar-kamrai átvezetés idejemajd az intraventricularis ingerületvezető rendszer elemein His-köteg, Tawara-szárak, terminális Purkinje-rostok végighaladva ismét felgyorsul, végül az endocardialis réteg felől aktiválódnak a kamrák.

Ez az aktivációs sorrend csak akkor tartható fenn torzulás nélkül, ha az ingerületvezetés sebessége a rendszer minden tagján optimális, ellenkező esetben az ingerületvezetés zavaráról beszélünk.