BÚCSÚ LEVÉL
BÚCSÚ LEVÉL
 

Kevés embernek adatik meg,hogy ilyen fiatalon,ilyen mély nyomot hagyjon maga után......egy csodálatos embert veszítettünk el megint...

Az Élet csodálatos! – így búcsúzott halála előtt Páll Mónika...

A tegnapi nap folyamán küzdöttem, de már nem bírta a testem tovább. Földi életemet befejeztem, de élek s létezem tovább abban a szeretetben, amit Isten nyújt és ad, abban a felemelő elfogadásban, amivel a létezés megsegít.

Fontosak vagytok nekem! Egytől, egyig! Mindegyikőtök! Szeretlek Titeket, és Veletek leszek, ha rám gondoltok, én üzenek.

Az örök élet kapuján most beléptem,  kérlek ne szomorkodjatok sokat miattam. Az Élet csodálatos! Becsüljük meg! Értékes, fénnyel, művészettel, nevetéssel teli. Én is mindig így gondolkodtam, én is mindig e szerint cselekedtem! Ti is tegyetek így. Szeressétek egymást önzetlenül, örüljetek egymásnak, s Életeteknek.

A leveleiteket köszönöm, eljutottak hozzám, megsegítették távozásom, kérlek Titeket, temetésemre is hozzatok belőlük, ha gondoljátok, hogy a lelkemnek még könnyebb legyen, tudjam, tényleg nem volt hiába.

Elbúcsúzom.

Temetésemről hamarosan értesítelek Benneteket, várlak Titeket soha nem múló szeretettel!

Páll Mónika, a Kaposvári Egyetem színészszakos hallgatója erős lány, s ezt már űbizonyította 2010-ben is, amikor egy sikeres műtétet követően meggyógyult, írta róla a hírportál egy évvel ezelőtt. Erőt adott neki, hogy visszavárták tanárai, az osztálytársak.

A 28 éves lány sokáig tünetmentes maradt, februárban az Ahogy tetszikben egy kisebb szerep erejéig már a Nemzeti Színházban is a világot jelentő deszkákra léphetett.

Aztán megint rosszul lett, s a vizsgálatok kimutatták, ismét nagy a baj. Egykori osztálytársai, tanárai összefogtak, csatlakoztak hozzájuk jelenlegi kaposvári és budapesti színészhallgatók, a Csiky és a Nemzeti művészei, összeállítottak egy versekből, dalokból álló műsort, s gálaesten gyűjtöttek Páll Mónikának a Nemzeti Színház Gobbi Hilda-színpadán.

Mónika szívszórító levele:

"A Kaposvári Egyetem Művészeti karának színművész szakára járok. Most írom a szakdolgozatomat – ha a Jó Isten is úgy akarja – a Gyógyító Művészetből. Ez az álmom. Ez a feladatom itt a Földön. Február 21-én műtöttek másodjára agydaganattal. Azóta több terápiát kaptam. Volt, ami segített, s volt, ami nem. A daganat növekedett…"

 

Jelen helyzetben egy út van, egy csodálatos intravénásan beadott -terápia......

Minél hamarabb el kell kezdenem. Ez most derült ki a vérvizsgálat eredményéből.

Ez az, ami segíthet. (…) Tudjátok, ez oly fontos nekem! Lelkileg-szellemileg-testileg gyógyulok. Nehéz út, de megnyerem a csatát! (…) Az Életem a Jó isten kezében van. Hiszem. Én mindent megteszek – írta levélben.

Mónikától tanárainak, barátainak sokasága búcsúzott a közösségi portálon. Sokakat megérintett az a tűz, az az erő és tartás, amivel az elmúlt években példát mutatott.

forrás:librarius.hu

– Minden nap különleges, úgyhogy muszáj a legjobbat kihozni belőle. Az embernél bármikor jelentkezhet egy halálos betegség, éppen ezért a legtöbbet kell kihozni az időnkből. 

“Isten Veled Mónika!  Csak szeretettel tudok Rád gondolni, és ez így lesz mindig! Tűzijáték voltál, és bennem mindig az is maradsz! Szeretlek, és akkor majd találkozunk! Addig kérlek készítsd a szivarokat, amiket majd lopkodhatok Tőled!

– búcsúzott Keresztény Tamás egykori osztálytárs.

Csupa tűz volt, csupa lobogás, csupa energia. Egy hatalmas mosoly. Szörnyű történet, noha néhányunkban ott volt a balsejtelem a négy és fél évvel ezelőtti diagnózis és az első műtét óta. Aztán megint láttuk nevetni és viharzani ezt a loboncos-mosolygós lányt, és hittük, hogy mégis vagy mégse. Nekem egy fantasztikus tánca marad meg az emlékezetemben egy Mohácsi-rendezte vizsgaelőadásból. És a volt osztálytársak máris együtt vannak, rá gondolnak, róla beszélnek, mert szerették, szerettük őt