Magas vérnyomás és katekolaminok

A neuroendokrin daganatok biokémiai markerei Egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a CgA alapvetően szükséges a granulumok bioszintéziséhez, az intracelluláris kompartmenalizációhoz, valamint a hormonok és neuropeptidek termelődéséhez.

A mellékvesevelő-daganat (phaeochromocytoma) tünetei

Feltehetőleg a mellékvese velőállománya a keringő CgA fő forrása. Ezzel szemben a perifériás szövetekben az adrenerg idegvégződések és a neuroendokrin sejtek termelik a CgA-t. A CgA-expresszió szabályozásában részt vevő faktorokat még csak részleteiben ismerjük.

Bár a CgA endokrin szerepe egyelőre még tisztázásra vár, proteolitikus fragmentumai sokféle szabályozó hatást fejtenek ki a kardiovaszkuláris, endokrin és immunrendszerre. Az összes ismert proteolitikus peptid közül kizárólag a katesztatinról közölték, hogy klasszikus receptortípus útján, nevezetesen a perifériás neuronális és neuroendokrin sejtek által expresszált nikotin-acetilkolin receptoron keresztül fejti ki a hatását.

A többi peptid és CgA aktivitását szabályozó molekulák és mechanizmusok még feltárásra várnak.

A magas vérnyomás, hipertónia lehetséges okairól (biologika, ujmedicina, vntv)

Az összefoglalt közlemény a CgA és fragmentumainak sokrétű hatásait tekinti át a szívre és a keringési rendszerre egészséges személyeknél és kóros állapotokban. A később egy- és kétpetéjű ikreknél elvégzett vizsgálatok igen nagy genetikai változatosságra és erős öröklődő jellegre mutattak rá a CgA-plazmaszinteket illetően.

A vérnyomás-szabályozás szempontjából bonyolult kapcsolat áll fenn a CgA és a katekolamin-felszabadulás között. Azt találták, hogy CgA-hiányos egereknél magas vérnyomás alakult ki, szemben a vad típusú állatokkal, ami ellentmondani látszik a korábbi megfigyeléseknek.

A nyilvánvaló ellentmondás magyarázata a CgA-fragmentumok proteánaktivitásában keresendő. Egy as vizsgálatban a bovin CgA fragmentációját és az acetilkolin-stimulált adrenális medulláris kromaffin sejtek kondicionálását követően először figyelték meg azt, hogy a CgA-eredetű peptidek képesek gátolni a katekolamin felszabadulását.

A katesztatin a nikotin-acetilkolin receptorhoz kötődve fejti ki hatását, és hatása nem kompetitív.

CgA-hiányos egereknél a vérnyomás-emelkedés katesztatin exogén adásával a visszájára fordítható. Azt is megfigyelték, hogy hipertóniás betegeknél, illetve a magas magas vérnyomás és katekolaminok szempontjából fokozott genetikai kockázattal rendelkezőknél alacsonyabb katesztatinszintek mérhetők, mint egészséges kontrollszemélyeknél, és ugyancsak csökkent a katesztatin szintje végstádiumú vesebetegségben szenvedő hipertóniás betegeknél is.

Egyelőre nem tisztázott, hogy ez a szervi károsodás hatása vagy a hipertenzív állapot oka inkább. Emellett a katesztatin erőteljes értágító hatással bír azáltal, hogy fokozza a hisztamin szekrécióját, melynek hátterében talán a hízósejtek stimulációja állhat.

dr. Kapocsi Judit vérnyomás specialista - Kardioközpont Budapest

A vazosztatin vazosztatin-1 és vazosztatin-2 a CgA N-terminális fragmentuma, mely az értónus befolyásolása révén szabályozza a vérnyomást. E hatás független az endotélium jelenlététől, és a vénákban az extracelluláris kalciumszint függvénye.

A későbbi kutatások azt igazolták, hogy ezek a molekulák az endotelin által létrehozott erőteljes vazokonstrikció gátlása révén hatnak. A fentieket egybevetve, a vizsgálatok a CgA szerepét igazolták az artériás vérnyomás szabályozásában.

Magasvérnyomás-betegség tünetei és kezelése

E hatás a katekolamin-szekrécióra kifejtett közvetlen kontroll révén valósul meg, emellett szerepet játszanak benne fragmenumainak, a katesztatinnak, valamint a magas vérnyomás mik a tünetek és nek a hatásai is, melyek a szolubilis faktorok felszabadulását befolyásolják és szabályozzák az érfalak tónusát.

Szerepe a szekunder artériás hipertenzió diagnosztikájában Felmerült, hogy a CgA alkalmas lehet a phaeochromocytoma jelenlétének igazolására a szekunder artériás hipertenzió elkülönítő diagnosztikájában. Ezen belül is különösen jelentős, hogy a katekolaminmérés alternatívája lehet, mivel a CgA vérszintjét nem befolyásolják a phaeochromocytoma terápiájában széles körben használt gyógyszerek, köztük a vérnyomáscsökkentők. Szenzitivitása viszonylag magas 86 százalékde egyelőre nem egyértelmű, hogy a klinikai gyakorlatban is alkalmazható diagnosztikai eszköz lehet-e.

A legnagyobb korlátot az jelenti, hogy a CgA-t a vese választja ki, így a vesefunkció már viszonylag kismértékű csökkenése is jelentősen megemelheti a CgA szérumkoncentrációját.

Mindezek miatt phaeochromocytoma eseteiben a CgA-mérés specificitása nem kielégítő.

A CgA-val kapcsolatos másik aggodalom, hogy mennyiben alkalmas a phaeochromocytoma benignus és malignus formájának elkülönítésére. Egy vizsgálat szerint a CgA-szintek progresszív módon emelkednek az egészséges személyektől a benignus phaeochromocytomán keresztül a malignus phaeochromocytomáig.

A benignus és malignus formák között jelentős különbségek mutathatók ki a CgA-szinteket illetően.

Kromogranin A: kapocs a neuroendokrin és a kardiovaszkuláris rendszer között

Azt is megfigyelték, hogy a nagyobb phaeochromocytomák — és ezen belül is különösen a necrosist tartalmazó, illetve a tokot áttörő vagy az érbe terjedő daganatok — nagyobb mennyiségben termelnek katekolaminokat, de nem CgA-t. Úgy tűnik, hogy a CgA nem nyújt újabb adalékot a phaeochromoctoma malignus viselkedésének előrejelzéséhez.

Az endotélium integritása és az érrendszeri gyulladás Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél összefüggést találtak a TNF-alfa által mediált gyulladás és a CgA-szekréció között. Jelenleg egyre több bizonyítékunk van arra, hogy a CgA szerepet játszik a gyulladásos endotélium védelmében.

Krónikus érgyulladással járó reumatológiai kórképekben magas CgA-plazmaszintek mérhetők, szemben az életkor és nem szerint megegyező összetételű kontrollcsoporttal. Érdekes megfigyelés, hogy extraartikuláris manifesztációk jelenlétében extrém módon magasabb szintek állnak fenn, mint az ízületekre lokalizálódó kórformákban.

Előbbi esetekben még a neuroendokrin malignitások eseteiben mérhető értékeknél is magasabb szintek tapasztalhatók.

A rheumatoid arthritis extraartikuláris manifesztációiban igazoltan nagyobb a kardiovaszkuláris események okozta halálozás aránya, melynek hátterében feltehetőleg a tartósan fennálló szisztémás magas vérnyomás és katekolaminok gyulladás áll.

Ezen kívül szignifikánsan magasabb CgA-szintek jellemzik a temporalis arteritist, mely a krónikus autoimmun vasculitisek jellegzetes típusának tekinthető — és ezen belül is a hagyományos kezelésre nem reagáló esetekben észlelhetők a legmagasabb szintek. A rheumatoid arthritisre és a tempotalis arteritisre egyaránt igaz, hogy a keringő CgA-szintek nem korrelálnak sem az akutfázis-reaktánsokkal köztük a C-reaktív proteinnelsem a betegség aktivitását jelző validált klinikai pontszámokkal.

Adrenalin – Wikipédia

A fenti megállapítások összességében alátámasztják azt az elképzelést, hogy a keringő CgA szintje független a szöveti gyulladás mértékétől és összességében a betegség aktivitásától, illetve hogy az emelkedett CgA-szint nem a perifériás szövetekből származik. Úgy tűnik, hogy a keringő CgA diffúz endoteliális gyulladást jelez még akkor is, amikor a széles körben alkalmazott klinikai pontrendszerek alapján úgy látszik, hogy a betegség egyensúlyban van.

Nagy kontrollos vizsgálatok szükségesek annak meghatározására, hogy a CgA-mérés milyen szerepet játszhat az érrendszeri szövődmények előrejelzésében rheumatoid arthritisben és temporalis arteritisben, függetlenül a betegség általános klinikai aktivitásától. Összefoglalva, a vizsgálatok és a korábbi megfigyelések alátámasztják azt a hipotézist, mely szerint a CgA szisztematikusan nagyobb mennyiségben termelődik krónikus gyulladásos állapotokban és protektív hatást fejt ki a gyulladt endotéliumra, ezzel megelőzve az érkárosodáshoz vezető fokozott aktivitást.

Mellékvesevelő betegségei

Összefoglalás A CgA-t főként az magas vérnyomás és katekolaminok és neuroendokrin sejtek termelik. Felszabadulását követően több proteolitikus fragmentummá alakul, melyek egyidejűleg játszanak szerepet a vérnyomás és a szívműködés szabályozásában.

A CgA-val foglalkozó korábbi vizsgálatok izgalmas betekintést engedtek e kórállapotok molekuláris alapjaiba, emellett a molekula értékesnek bizonyult a klinikai gyakorlatban is azáltal, hogy alkalmas lehet a magas vérnyomás kockázatának jelzésére és előrejelzésére, a kardiális diszfunkció mértékének felmérésére, illetve krónikus gyulladással járó kórállapotokban a krónikus vaszkuláris gyulladás megítélésére.

Ezen túlmenően a primer és szekunder hipertóniával kapcsolatos epidemiológiai vizsgálatok azt jelezték, hogy ilyen esetekben a CgA-szint — és ezzel együtt a mellékvese velőállományában raktározott katekolaminok mennyisége — csökkent a kontrollokhoz képest.

A fenti adatok ígéretesek abból a szempontból, hogy a katesztatin alkalmas lehet a szisztémás artériás hipertenzió terápiájában, legalábbis azokban az esetekben, amikor a keringő katekolaminok szintje emelkedett.